Helyben toprogtam aztán eszembejutott de miért 4 év után, nem tudom? Keresek egy hasonlót, pajzsmirigy- vagy hormonális betegséggel élők csoportját. Hátha ott találok valami megoldást, elvégre biztosan tudják, ki tudná jobban, mint akik benne élnek?
Találtam is három közösséget, de őszintén szólva kicsit csalódott lettem. Elolvastam, miről beszélgetnek ott a betegek. A tagság 99,9%-ban nőkből állt, akik elmesélték, mi a bajuk, hogy évek óta egyre több a problémájuk, és nagyon rosszul érzik magukat. Olvastam arról, kit hogyan érintett ez lelkileg, meg mindenféle nehézségről írtak. Én viszont igazából azt szerettem volna látni, hogy ezek az emberek hogyan gyógyultak meg. Ehelyett azt láttam, hogy egymásnak ajánlgatnak teákat, tablettákat, vitaminokat, megosztják, ki a nagyon jó vagy a nagyon rossz endokrinológus, de a profilképek alapján a beszélgetők állapotában nem láttam azt a pozitív változást, amit kerestem.
Meg is kérdeztem a posztok alatt: „Te jó ég, van itt egyáltalán valaki, akinek az állapota esetleg javult, meggyógyult, vagy legalább nem romlik az évek alatt?”
Ami nagyon furcsa volt számomra, hogy ha valaki nem pontosan ugyanazokat a negatív tapasztalatokat és műtéti történeteket erősíti meg, amikről a többség beszél, akkor arra a hozzászólásra nem igazán érkezik válasz. Mintha a fő cél inkább az egymás melletti együttérzés és a közös sors megerősítése lenne, hogy „igen, másnak is így van”. Segítséget vagy valódi kiutat én nemigen láttam a teázási, csodaszer javaslatokon kívül, és ez számomra kevésnek tűnt.
Viszont történt valami érdekes: írt nekem egy pár ember, de ők kizárólag privát üzenetben, nem a nyilvános posztok alatt. Gratuláltak, és írták, hogy nagyon örülnek a felvetésemnek, csináljam és mondjam csak bátran, amit gondolok, mert jó, hogy végre egy kicsit más megközelítés is előkerül. Volt egyetlen olyan nő, aki megírta nekem a lényeget: „Persze hogy van, akinek javult az állapota, csak azok már nem itt írogatnak.”
Ez a mondat világosította meg számomra a helyzetet, és ezért hoztam létre ezt a weboldalt. Hogy megnézzem, mi a valóság és mi lehet a megoldás? Mert sokszor elhangzik az a mondat a pajzsmirigyproblémákkal kapcsolatban, hogy „Nem eszem semmit, mégis hízom”. Szerintem ilyen a valóságban nincs, mert ha valóban nem eszünk, akkor a szervezetünk nem raktározni fog, hanem leépülni.
Van még egy dolog, ami szemet szúrt ezekben a csoportokban és a környezetemben is, ahol a legtöbben szintén a pajzsmirigy-alulműködéssel és a hízással küzdenek. Tudom, hogy vannak fiatalok, sőt gyerekek is ezzel a problémával, de a többség, akiről beszélünk, a változókor környékén lévő nők. És van egy hatalmas, ordító közös nevező, amiről valamiért mindenki mélyen hallgat. Ez pedig a boldogtalanság.
Akár párkapcsolatban élnek, akár egyedül, sokukon abszolút látszik, hogy szinte fáj nekik az egész élet. Olyan, mintha benne ragadtak volna egy mindennapi, szürke taposómalomban, ami már rég nem szól semmiről. Nem vagyok orvos, de szent meggyőződésem, hogy a tartós szomorúság, a kiüresedett hétköznapok és a lelki fásultság szó szerint leépítik az embert – és a hormonrendszerét is. Olyan szomorú látni, amikor egy negyven feletti nő egy rossz kapcsolatban vagy a családi elvárások súlya alatt egyszerűen feladja önmagát. Amikor már nem érdekli semmi, ami róla szólna. Csak teszi a dolgát, mint egy robot. És a legfontosabb igazság az, hogy ezen az állapoton egyetlen tabletta sem fog változtatni.
Mert az egészség – a testi és a lelki egészség – a legfontosabb dolog a világon. És amikor azt gondoljuk, hogy nem vagyunk képesek egyedül változtatni ezen… nos, akkor azt kell mondanom, hogy csak egyedül tudunk változtatni rajta. Mi vagyunk azok, senki más. Nem kell megvárni senkit, nem kell könyörögni senkinek, hogy „gyere velem futni”, „gyere velem edzeni”, vagy hogy „gyere, most ne együnk meg egy egész fazék ételt”. Nem. Most én a saját salátámat eszem, és ha kell, egy éven keresztül minden áldott nap salátát fogok enni. Lehet, hogy egész életemben ezt fogom enni. Persze, néha elcsábul az ember, ha nagyon hiányzik valami, de az elején egészen biztos, hogy kőkemény, szigorú és aszkéta diétát kell tartani.
És ne dőljünk be a meséknek! Megfigyeltem, hogy ezeket a betegeket azonnal megtalálja mindenki, aki valami csodaszert akar eladni. De ki kell mondani lassan az igazságot: nincs olyan palacsinta, amivel fogyókúrázni lehet. Nincs olyan kenyér, amivel büntetlenül fogyhatsz, és nincs semmiféle „nasi-maci”, ami rendbe teszi a súlyodat. Ha valaki le akar fogyni, ha rendbe akarja tenni az egészségét, a testét és a jövőjét, akkor tudnia kell, hogy ebben rengeteg meló lesz. Tessék szíves tisztán enni! Csak és kizárólag természetes ételeket. Nem szabad mást.
Ehhez pedig nem kell az égvilágon senki. Csak mi kellünk hozzá. Hogy felkeljünk korán reggel futni, vagy lemenjünk edzeni késő este, amikor épp ráérünk. Csak csináljuk meg. Legyen rendszer az életünkben, és legyen egy cél, amit el akarunk érni. Senki nem fog ebben segíteni: se az orvos, se a tabletták, se a csodaszerek, se a vitaminok, se az egészségguruk vagy a fitnessguruk. Senki az égvilágon. Nekünk kell megküzdeni ezzel, nekünk kell felépíteni saját magunkat. És a jó hír az, hogy bennünk van az erő. Ez a mi akaraterőnk, semmi más nem kell hozzá.
Nem kell szégyellni, ha valaki túlsúlyos. Mindenki elkezdi valahol. Régebben fitness teremben dolgoztam, én írtam az edzéstervét egy fiatalembernek, és megmondtam neki a tiszta igazságot. Akkor nagyon rosszul esett neki, de hozzákezdett. Két év múlva megállított az utcán: egy csinos, egészséges fickó állt előttem. Azt mondta: „Köszönöm, hogy akkor így beszéltél velem.” Én most is ezt mondanám mindenkinek.
Nem állítom, hogy a változtatástól pikpakk meggyógyulunk. De hogy sokkal, de sokkal jobban leszünk, az egészen biztos.
Ehhez viszont hozzá kell kezdeni, és ki kell tenni az életünkből minden zavaró tényezőt. Mindent és mindenkit. Akinek nincs célja, aki csak hátráltat, vagy aki elszívja az energiádat, arra nincs szükség. Pont.
Ezért van ez a weboldal, ezért vannak a fényképek és a videók. Hogy lásd a valóságot egy év teljes életmódváltás után. Nekem működik. Neked is fog.
